.....

Na igen, mára esik a névnapom. Megmondom őszintén nem nagyon szoktam foglalkozni vele, nem ünneplem. Számomra ez is egy ugyanolyan nap, mint a többi. Ildikó szerint viszont ünnepelni kell az ilyesmit, meg ajándékot osztogatni. Nagyon jól tudja, hogy makacs vagyok, mint az öszvér, úgyhogy semmiféle buli nem volt és nem is lesz. Ajándékot viszont kaptam tőle. Egy tálca süteményt. Mégpedig zserbó szeletet. Az egyik kedvencem. Saját kezűleg sütötte. És, hogy miért ez életem eddigi legszebb névnapi ajándéka??? Tudniillik, nagyon ritkán látjuk egymást a gyakorlata miatt, csak hétvégéken tudunk találkozni. Nem jó ez így, de ez van. Csütörtökön pedig még össze is kaptunk, dühös is volt rendesen a lelkem. Mérges volt rám, de nagyon. Mégis megsütötte a kedvenc süteményemet péntek délután. Tudja jól, hogy nem szeretem a felhajtást, de a zserbó szeletet imádom. És őt is. Még akkor is ha dühös. Mi ez ha nem szerelem???