.....

Baz Luhrmann a sokak által szidott, gicsparádéiról elhíresült rendező elkészítette negyedik filmjét, az Ausztráliát. A 130 milliós büdzséből készült alkotástól sokat vártak a készítők. Többek között Oscart. Meglátjuk, bár szerintem technikai Oscaron kívűl nem nagyon lesz esélye mást bezsebelni. Ami viszont már biztos, hogy a ráfordított dollármilliókat a film az USA-ban már nem hozza vissza, de könnyen lehet, hogy világviszonylatban sem. Pedig a film ennyire azért nem rossz, viszont bitang hosszú, ami bizony sok ember kedvét elveheti a megtekintésétől. A közel 3 órás játékidő nem kedvez az Ausztráliának. Nagyon hosszú és unalmas a film felvezetése. Az első 40 percet simán meglehetett volna vágni 10-15 percre, anélkül, hogy a néző elégedetlenkedne. A rendező viszont nagyban gondolkodott és ez nem csak a játékidőn látszik. Előnyben részesítették a nagy totált, ami ugyan jól mutat a vásznon, ugyanakkor eléggé hatásvadász is. Ha unalmas a történet, majd lenyűgöznek a képi világgal gondolhatták az alkotók. Szép gesztus, de akkor inkább megnézek egy természetfilmet Ausztráliáról. Maga a film tulajdonképpen két történetet mesél el.

A film első (kevésbé jól sikerült) felében Lady Ashley (Nicole Kidman) Angliából Ausztráliába utazik, hogy segítsen férjének kilábalni anyagi nehézségeikből. Míg a nő a kiutat a birtok eladásában látja, addig férje a marha csorda eladásában látja a jövőt. Csakhogy mire a Lady megérkezik, férje halott, így az ő kezébe kerül a birtok további sorsa. Végül a nő eleget tesz megboldogult férje akaratának és Drover (Hugh Jackman) segítségével nekilát, hogy elhajtsa a csordát a célállomáshoz, miközben a helyi feltörekvő hajtó Neil Fletcher (David Wenham) lépten-nyomon keresztbe tesz nekik. A film fentebb vázolt része a játékidő felét szépen fel is emészti, egy közepes kalandfilmnek kitéve a gyanútlan moziba látogatót.

A film második fele már egy jobban felvázolt dráma, mondhatnám romantikus dráma, vagy akár háborús romantikus drámának is nevezhetném. A rendező kénye-kedve szerint keverte a műfajokat, a megvalósítás viszont helyenként itt is megbicsaklik. Ebben a fejezetben hőseink életébe beleszól a II. világháború, valamint az időközben magasabb körökben mozgó Fletcher. Többet nem is árulnék el, ha másért nem is, de ezért a másfél óráért mindenféleképpen érdemes megnézni a filmet.

Nicole Kidman játéka csodálatos volt, ha Oscart nem is, de minimum egy jelölést megérdemelne. Hugh Jackman is kiváló a szerepre, a meglepetést mégis David Wenham szállította. A 300 még nem kívánt nagy színészi kvalitásokat, ám az Ausztráliában bebizonyította, hogy nem tehetségtelen. Remélem fogunk még hallani róla.

Értékelés: Azt hiszem egy 7/10-et megérdemel. Ha Baz Luhrmannak lett volna egy kis esze, akkor a 166!!!! perces játékidőből a vágó asztalon hagyott volna legalább 40!!!! percet, egy kicsit visszavett volna a gicsből (nem hiszem el, hogy ilyen volt az 1940-es évek Ausztáliája) és akkor egy maradandó filmet alkotott volna. Így viszont nem több egy könnyed újjgyakorlatnál, amire néhány év múlva már senki nem fog emlékezni.

Nemcsak a címe, de a film is katasztrófa. Nem is pocsékolom rá a karaktert.

Értékelés: 0/10. Egyszerűen értékelhetetlen.

A mozifilm előzetese már fent van a blogon. Most pedig itt a rövidfilm is, ami meggyőzte Tim Burtont és Timur Bekmambetovot, hogy ebből egész estés filmet kell készíteni. Angol nyelvtudást a film nem igényel, mivel meg sem szólalnak a szereplők, a látvány viszont már ebben a néhány percben is önmagáért beszél. Engem meggyőztek, kíváncsian várom a mozifilmet.

hehe, tegnap eljutottam a (s)Tellába. hehe

A kapuban majdnem visszafordultam, mert még mindig piszok hideg van kint esténként. Úgy volt, hogy Oszival biliárdozunk, ezért mentem volna, de természetesen a biliárd asztal közelébe sem kerültünk, azonban a pultnál feltünően sok időt töltöttem. Találkoztam Miklóssal meg Andival, úgyhogy ha másért nem is, de ezért már érdemes volt elmenni. Most pedig tanulnom kell, holnap vizsga, csak azt nem tudom, hogy mikor. Természetesen még semmit nem tanultam.

jaaaaaaaaaaaaaaj

Tegnap elfelejtettem mondani, de reggelre hullott egy kevés hó, amiből még mára is maradt. Ezenkívűl megint nem történt semmi extra. Este majdnem elmentem sörözni, de aztán mégsem. Toma felhívott, mondom lemegyek egy kicsit később, de aztán elálmosodtam így nem mentem. Utána Oszi hívott fel, éjfél körül (már természetesen aludtam). Jaaaaaaaaaaaj. Nem mentem sehova. Majd talán ma.

A Szenteste úgy telt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ajándék osztás, semmittevés. Alukáltam egy csomót, még délután is. Valamiért olyan fáradt voltam egész nap. Semmi dolgom nem volt, a tv-ben sem volt semmi jó. Azért egy jó műsor akadt. A Film+ este leadta a Még drágább az életed című Bruce Willis filmet. Végül is az is karácsonyi film, esik a hó és még a "Boldog Karácsonyt!" is elhangzik.

Sajnos hóesés csak a filmben volt. Ványa Cityn fekete karácsonyunk volt.

Na, majd talán jövőre.

Kezdésnek itt a Coraline, egy stop-motion technikával készített animáció a Karácsonyi lidércnyomás rendezőjétől. Érdekesség: a film Neil Gaiman gyerekmeséjéből készült. Arról a Neil Gaiman-ról van szó, aki a Csillagport is papírra vetette. A történetről: Coraline szülei nagyon elfoglaltak, nincs idejük foglalkozni csemetéjükkel, aki unalmában elindul, hogy felfedezze új házukat. Hamarosan talál egy ajtót egy másik világba, ahol másik anyukája már várja, aki mindent megtenne azért, hogy maradásra bírja a kislányt...

Amire viszont szó nélkül be fogok ülni jövőre a moziba az a 9 című animációs film lesz. A produceri székben Tim Burton (Batman, Az Álmosvölgy legendája, Charlie és a csokigyár, Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya) és Timur Bekmambetov (Nappali őrség, Éjszakai őrség, Wanted) csücsül, ami már magában garancia a minőségre. Shane Acker animációs rövidfilmjét álmodták mozivászonra, amiben egy lelkeket vadászó szörny ellen harcol a 9-es.

Tudom, úgy tünik mintha nagyon ráérnék. Pedig nem. De ezt muszáj megosztanom. Mostantól pedig gőzerővel írom tovább a beadandómat, vagyis egyenlőre csak olvasom a szakirodalmat.

Honnan tudod, hogy 2008-ban élsz?

01. Véletlenül a mikrón ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte..
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5 van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon

A szombati oltári berugásomnak meglett az eredménye. Hétfőn (vagyis ma) kell leadnom az utolsó beadandómat. Tegnap persze olyan szinten másnapos voltam, hogy egy sort nem bírtam írni. Úgyhogy Gyusi este telefont felkap, főnököt tárcsáz, és mára szabadnapot kér. Benne is vagyok már nyakig a melóban.

Levezetésnek pedig hadd szóljon The Cult - Painted on my Hearth című szerzeménye, ami régi kedvencem:

Tegnap volt a nagy évzáró céges buli, ami a Fa-villa étteremben került megrendezésre. Délután 1-re kellett megjelenni, ahol étel-ital várta a vendégeket. Elénk pakolták a húslevest és a halászlevet. A halászlevet inkább kihagytam, nem vagyok annyira oda érte. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, inkább azt, hogy a húslevest jobban szeretem. A következő fogás pörkölt volt, és valami húsdarab gombák hadával a tetején. Mivel mindkettőt szeretem itt már nem hanyagoltam egyik főételt sem . A gombával egy életre le lehet kenyerezni, IMÁDOM. A főnöknek ezzel a húzásával sikerült belopnia magát a szívembe. Desszertnek pedig rétes tésztát kaptunk. Volt belőle mákos, diós, almás, túrós és még meggyes is. A gondom csupán annyi volt, hogy nem tudtam repetázni a gombás kajából .

Italok terén sem lehetett okunk a panaszra. Le is telepedtünk a hütő mellé, minél közelebb a szeszhez. Tömények közül mondjuk nem volt túl nagy a választék. Whisky, Jägermeister és Bailes (lehet, hogy nem így írják) volt a repertoárban. Jägerből 2-t le is küldtem gyorsan. Utána hirtelen elfogyott.. A másik 2-ért pedig nem vagyok oda. Szerencsére a sörrel nem volt olyan gond, hogy elakart volna fogyni. Annyit ihattál amennyit nem szégyeltél. Én pedig nem vagyok az a szégyenlős fajta. Elég sok sör lecsúszott. Nem is igazán tünt fel, csak amikor elindultunk, hogy hazahozzam a biciklit, majdnem el vittem egy bokrot. Tulajdonképpen el is vittem. Keskeny volt a járda, na. Nem én tehetek róla. Egyébként ez nem jellemző rám: fényes nappal már jónéhány éve nem rugtam be és nagy természetvédő hírében állok, ritkán kezdek bokrok módszeres kiírtásába.

Mindenesetre néhányan összebeszéltek, hogy a Fren klubban folytatjuk a mókát egy kis biliárd mellett. Részemről ebből csocsó lett. A sör adagokat továbbra is nagy mennyiségben jutattam a szervezetembe. Meg is lett az eredménye, néhány dologra már nem emlékszem. Csupán képek ugranak be.

Innen is tovább kellett álnunk egy idő után. Így került sor a JATE-ra. Ebben ma reggelig nem voltam biztos, hogy megtörtént, de ébredésem után szembesülnöm kellett a ténnyel: egy pecsét volt a csuklómon. A JATE pecsétje. Ergó: nem álmodtam. Emlékszem, hogy átmentünk kocsival, emlékszem, hogy egy sört szorongattam, emlékszem, hogy néhányszor ki kellett mennem friss levegőt szívni, mert nem igazán voltam a helyzet magaslatán. Az egyik ilyen alkalom után pedig egyszerűen elvesztettem a fonalat. Onnastól kezdve nem emlékszem semmire. Még képek sincsenek. A következő kép, hogy felébredek, otthon vagyok, a ruháim a földön szanaszét, és kibaszottul hasogat a fejem.

Nem tudom, hogy mikor és hogyan kerültem haza. Úgy indultam el, hogy be fogok rugni, de azt még legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog sikerülni. Na, erről ennyit. Megyek lepihenek, mert még mindig rosszul vagyok egy kicsit.

Az ember egy önpusztító faj. Elpusztít maga körül mindent és mindenkit. Még a saját bolygóját sem kíméli. Ekkor érkezik a Földre Klaatu, Földünk utolsó mentsvára, akinek feladata, hogy megmentse a bolygót. Tőlünk.

Szögezzük le az elején: a film nem igazán tetszett. Néhány nappal ezelőtt volt szerencsém megtekinteni az 1951-es A nap, amikor megállt a Föld című eredetit. A lesújtó társadalomkritikával operáló mozi számomra szórakoztatóbb volt, mint ez évi újragondolása. A speciális effektusok hadával megtámogatott amerikai szuperprodukció semmit sem ér ha elvész a mögöttes tartalom. A CGI nem minden, főleg ha nem is jó. Helyenként tényleg csodálatosan néz ki (például a kamion semmivé foszlása szemetgyönyörködtető), máshol viszont nagyon mű az egész. Sajnos a forgatókönyv sem lett emlékezetes, pedig volt honnan táplálkozni. A 2008-as remake-t alaposan átírták, így néhány jelenetet és persze a neveket (legalábbis Klaatunak hívták az idegent az eredetiben is és Barnhardt professzorra is emlékszem) leszámítva szinte semmit nem tartottak meg belőle. Úgy gondolták az okos forgatókönyvírók, hogy ők tudnak ennél sokkal jobbat is. Én nem hiszem, hogy ez jobb lett volna.

A karakterek egy kissé elnagyoltak, bár a doktornő karaktere valamivel közelebb áll a valósághoz, mint 60 évvel ezelőtti elődjéé (aki ha jól emlékszem titkárnő volt még anno). Nem azért segít Klaatunak, mert olyan rendes asszony, hanem azért, hogy mentse a saját és persze embertársai irháját. Ugyanis ő az egyetlen, aki meg tudja győzni, hogy talán adnia kellene az emberi fajnak még egy utolsó esélyt. A kisfiú ebben a változatban nagyon a háttérbe kerül, és még csak nem is szimpatikus, sokkal inkább bunkó. Nem tudom, hogy ez tudatos volt-e a forgatókönyvíró páros részéről vagy sem, de ennek a két karakternek a jelleme jól leírja a ma emberét. Persze a végén átmegy nyálba az egész lerombolva az eddig sem túl jó összképet.

A film befejezése különösen sokkolt. Nem azért mert akkora csavar lenne a végén, hanem hogy volt képük az íróknak ilyen baromságot a képünkbe dörgölni. SPOILER Csupán két összeboruló emberre van szükség, no meg néhány könnycseppre, hogy az emberiség elkerülje pusztulását SPOILER VÉGE. Klaatu helyében én biztosan porig égettem volna az egész bolygót. Hadd hulljon a férgese. Valljuk be, ha így folytatjuk nem lesz szükségünk semmilyen idegen civilizációra ehhez. Magunk is könnyedén elpusztítjuk földünket.

Keanu Reeves pókerarccal végigjátsza az egész filmet. Jennifer Connelly időnként azért színészkedni is hajlandó volt. Az Oscar-díjas Kathy Bates játéka több mint lesújtó. John Cleese viszont megérdemli a dicséretet, még akkor is ha csak egy néhány perces cameo erejéig ugrik be a filmbe.

Értékelés: 6/10. Nem rossz film, de nem is kiemelkedő alkotás. Egyszer nézős popcornmozi, ami ennél sokkal több is lehetett volna.

még a természet is meghajol nagyságom előtt  

Hétfő van, a 7 beadandó beadási határideje. a 7-ből végül 5 készült el. Ebből 1 nem fontos, a napokban még megírom, a másik viszont...

Na abból még bajok lesznek szerintem. Egyszerűen nem értem el a tanárt, az e-mailre nem válaszolt. Mindegy. Majd valamit kitalálok. Legrosszabb esetben csúszok egy félévet és tovább nyúzhatom az egyetemet több 10 000 FT-tal havonta.

"Az vagyok, akinek látni akarsz" - hirdeti a film plakátja, és vallja Farkas Gábor. Pénze nincs, háza nincs, csak egy haverja van - Tibi - na és egy jól jövedelmező vállalkozása. Tibi segítségével ugyanis gazdag, magányos, kissé csúnyácska nőknek adja a szépet, hogy aztán szépen lenullázashassa a bankszámlájukat. Biztos megélhetés, de nem hinném, hogy a nyugdíjalapba beszámítják. Gábor is hasonlóan láthatja a dolgot, mivel ezúttal egy jóval nagyobb dobásra készűl. A kiszemelt jelenleg egy balerina, akit azért nem olyan könnyű palira venni, mint ahogy főhősünk gondolta.

Annak idején Goda Krisztina (a rendező) mikor arra kérték, hogy határozza meg új filmje műfaját, a Kaméleont szélhámosfilmnek titulálta. Azóta előszeretettel használják is a szót a film műfajának meghatározásához. Igazából tényleg szélhámosfilmről van szó, szélhámosfilm magyar módra. Gábort csak a pénz érdekli, és ahhoz, hogy ezt megszerezze ki kell használnia az önbizalomhiányban szenvedő hölgyeket alaposan. A létező legostobább módon palizza be őket, mégis a tenyeréből esznek, és csupán annyit kell tennie, hogy azt mondja nekik amit hallani akarnak. Ilyen egyszerű.

Sajnos az alaphelyzet nagyon is valóságos. Egy nőtől bármit meg lehet szerezni, egy nőt bármire rá lehet venni néhány kedves szóval vagy egy csokor virággal. Másodpercek töredéke alatt le lehet venni a lábáról azt aki hagyja magát. Persze van, aki egyből át lát a szitán, na de főhősünk is válogat és csak a biztos prédára hajt, azt pedig már messziről ki lehet szúrni. Ezúttal mégis inkább a nagyobb dohányra hajt és a nehezebben becserkészhető vadat választja. Gyönyörű balerinánk kedvéért (a gyönyörű Hámori Gabriella alakításában) Gábornak lépten nyomon hazudnia kell. Hazugságra építi ezt a kapcsolatot is mint a többit, mégis kártyavárként döl romba terve, mikor beleszeret a nőbe.

Divinyi Réka és Goda Krisztina remek forgatókönyvet írtak. Első látásra úgy tünik, mintha csak a női hiszékenységet (vagy nevezzük inkább jóhiszeműségnek) szeretnék kifigurázni egy olyan férfin keresztűl, aki egójától elvakulva úgy gondolja, hogy akármelyik nőt le tudja venni a lábáról. Időközben viszont akaratlanul felteszi az ember a kérdést: biztos, hogy a nő itt az áldozat??? Látjuk, hogy Gábor egyre csak vergődik saját hazugság tengerében, látjuk, hogy segíteni akar a nőnek, és sejtjük, hogy már nem a pénzért teszi. És ekkor kaptam egy akkora pofont, hogy egyből seggre ültem, és nem is tértem magamhoz egy darabig. Az időnként poénkodó szélhámos filmből szép lassan thriller lett. Amolyan magyar módra.

Meg kell dicsérnem az operatört is. Gyönyörű képeket varázsoltak elénk, és ha nem ismerném a színészeket, meg sem mondtam volna, hogy magyar filmet nézek. A díszletek néhány embernek talán megfekszi majd a gyomrát, de hát csak a felső tízezer köreiben mozgunk, oda pedig kell a pompa és a csillogás. Hiszen főhősünk nem egy lerobbant panelért csókolgat tramplikat (már bocsánat).

A hab a tortán a színészek játéka. Nagy Ervin jól hozza az elszállt, jópofizó szélhámost, Hámori Gabriella pedig a törékeny nőt. Trill Zsolt is megállja a helyét, mint szélhámos barátja jobb keze. Mégis a legnagyobb dicséret Kulka Jánost és Csányi Sándort illeti. Kulka már nagyon régen kapott ilyen impozáns szerepet. Végre újra bebizonyíthatta, hogy ott a helye Magyarország legjobb színészei között. Csányi Sándor pedig a Kontroll óta nem játszott ilyen jól. A kissé öntelt, hiú szappanopera sztár szerepét mintha csak rá öntötték volna.

Értékelés: A sötét lovag óta nem volt ilyen moziélményem. Magával ragad, pofán vág, és nem ereszt. Végre egy magyar film férfi és nő párharcáról, ami nem nélkülözi az öníróniát sem, ugyanakkor a himsoviniszták szarvát is letöri. Tökéletes mozi. 10/10.

December 9-én jelenik meg itthon is A sötét lovag duplalemezes DVD-je választható borítóval (Batman vagy Joker, ahogy tetszik), valamint a Blu-ray változat is e napon kerül piacra. Joker magyar hangja Stohl "Buci" András lett. A Daniel Craig féle James Bond filmekben is hallatja a hangját, mint Bond. Ott is szar volt, de erre már nincs szó. Kérem szépen, így kell hazavágni egy tökéletes alakítást:

Na szóval. Írnom kellene 7 beadandót, 5 nap alatt. Az 5 napból 3-at dolgozok, 1 nap vendégeim lesznek. ha-ha-haha-ha. Mikor fogom megírni őket??? Ráadásul a 7-ből 1-nek már lassan 2 hete a tanár asztalán kellene pihennie. Gyűlölöm a szociológiát.