.....

Toy Story - Játékháború 2 / Toy Story 2

Nem hiszem, hogy túl sok folytatás képes felülmúlni az 1. részt. A Toy Story 2-nek sikerült. Pedig a koncepción nem változtattak. Minek is, ha ez már egyszer bevált??? Fogták a jól bevált karaktereket, szinte ugyanazt az alapszituációt (csak ezúttal Woodyt kell megmenteni) és elkészítették az egyik legjobb animációs filmet. Nagyobb, feszesebb tempójú, mint elődje, mégis megőrizte annak minden báját. Tökéletes. 100%

Toy Story 3 / Toy Story 3

Egyértelmű, hogy a sorozat legjobb darabja. Még látványosabb, még izgalmasabb, még drámaibb. Aki pedig nem morzsol egy könnycseppet az utolsó jelenetek láttán, az szégyelje el magát. 100%.

Két kopper / Cop out

A Két kopper valójában egyáltalán nem rossz film. Egyetlen bajom van vele: ez nem egy akciófilm komédia, mint ahogy az előzetesek sugallták. Van benne 1-2 lövöldözés, de az is szarul van megvágva. Kevin Smith eddig még nem rendezett ilyen filmet, ő a független filmek mestere. Nem mondom, hogy rosszul csinálta, de az tuti, hogy ennél jobb filmeket is készített már. Ami viszont fergeteges lett, azok a dumák. Az imdb szerint nincs benne Kevin Smith keze a forgatókönyvben, de könnyen lehet, hogy néhány poént belecsempészett. A szereplőkkel nincs gond. Kevin Pollak-ot jó volt újra látni, Bruce Willis-t mindig is bírtam, Tracy Morgan-nal viszont nem tudtam megbarátkozni, pedig az ő szájába adták a legjobb dumákat és való igaz, hogy ő szállítja a legtöbb poént a filmben, de valami eszméletlenül szar színész. Ennek ellenére is 70%.

Az utolsó léghajlító / The last airbender

Szögezzük le az elején: én szeretem M. Night Shyamalan filmjeit (kivéve a Lány a vízben-t, bár azért az sem nézhetetlen, na és a Jeleket, ami eszméletlenül szar lett). Az indiai származású rendező sajnos hitelét vesztette folytonos buktáival a mozikban és egyre inkább kiszámítható csavarjaival filmjeinek végén. Úgyhogy ezúttal egy blockbuster-t kapott, aminek már a forgatókönyvét sem ő írta. Az eredmény: nézhetetlen. Az egy dolog, hogy látványos, de ahogy az elemeket irányítják az egy vicc. Egy kicsit loptak a harcművészetekből, meg talán a Dirty Dancing-ből. Sajnálom az indiait, mert szerintem tehetséges rendező, csak hát szarból nem lehet várat építeni. Főleg nem olyan gyerek színészekkel, akiknél egy kómában lévő agyhalott is több színészi játékot képes felmutatni. Én azért bízom benne, hogy a Devil című horror sikeres lesz, legalább kritikailag, ugyanis Shyamalan ötletéből készült a film. Az előzetes alapján pedig nem is lesz olyan rossz. Addig pedig marad Az utolsó léghajlító a rajongóknak, ami nagy valószínűséggel tényleg az utolsó lesz, úgyhogy baszhatjuk a nyitott befejezést. De őszintén: kíváncsi még egyáltalán valaki a folytatásra??? Ez erősen felfele kerekítve is csak 30%-ot ér.

Nagyfiúk / Grown ups

Az utolsó Adam Sandler film, amit moziban láttam, az a Ne szórakozz Zohannal! volt, ha emlékezetem nem csal. Egy időre el is vette a kedvem a színész további munkásságától. Na de majd most a Nagyfiúkkal Sandler helyreteszi a dolgokat. Lófaszt. A fingós, anyatejet arcba spriccelős poénokból szerencsére már kinőttem, nem úgy Adam Sandler. Én nem hiszem el, hogy neki tetszenek a filmjei. Bár az amerikaiak fura egy ízlésvilággal bírnak, hiszen hazájában a film már több mint 150 millió dollárt hozott. Ergó, már bőven nyereséges. Na de hadd nézzék, én mégegyszer ekkora tortúrának nem teszem ki magam és a következő Sandler filmnél is meggondolom, hogy egyáltalán letöltöm-e. Mert, hogy moziba nem megyek az hótziher. A 20% azt hiszem reális ennek a filmnek.

A szupercsapat / The A-team

Nem szerettem a '80-as évekbeli sorozatot sem. A film sem tetszett. Az odáig rendben van, hogy a filmek elég gyakran elrugaszkodnak a valóságtól az akciók terén (pl. Wanted), de egészen más dolog látványosan megkomponált, megvalósíthatatlan akció jeleneteket nézni, mint azt, ami már az ostoboság határát surolja. A szupercsapat tagjai, ha mindezt valóban megcsinálnák akkor már a film első 20 percében legalább 6-szor haltak volna szőrnyűbbnél-szőrnyűbb halált. Elképesztő. A másik: Hannibal (nem Lecter) tervei szintén elképesztőek. Olyanokat kalkulál bele az akciókba, amivel egyszerűen nem lehet számolni. Olyan szintű baromságokra kell gondolni, hogy egy kutya most 2-t vakkant és nem 1-t (természetesen ilyen nem volt a filmben). Sajnos A szupercsapat akciók terén nagyon ostoba. Ezzel pont azt orozza el a nézőtől, ami a filmtől elvárható lett volna: nem 8 Oscar díjra gondolok, hanem egy jó kis akciófilmre. Kár, hogy nem ez lett belőle. Pedig a színészeken nem múlott. Végezetűl kap tőlem 40%-ot.

Husi magamra hagyott 2 hétre, amolyan családi nyaralás címszó alatt. Előtte sikerült is jól összevesznünk, de végül csak nem haraggal távozott.

(Ebben a hónapban még nem is írtam semmit???)

1995-ben a Pixar és a Disney mozitörténelmet írt: megalkották az első teljes egészében számítógép animációval készült egész estés filmet. A film a Toy story címet kapta, gyerekjátékokat helyezve a történet középpontjába. A rendezői székbe John Lassetert ültették, aki mára már az animációs filmek atya úristenje. A Toy story merész vállalkozásnak tünt még 15 évvel ezelőtt. A technológiai amivel készült nagyon drága volt, ráadásul a Disney is visszadobta a kész forgatókönyvet. A játékgyártó cégek is sokszor keresztbe tettek a készítőknek azzal, hogy nem engedték szerepeltetni játékaikat a filmben. Így nem kerülhetett be a kész filmbe a Hasbro miatt a G.I. Joe, de ugyanúgy a Mattel is visszautasította Barbie szerepeltetését, aki így csak a 3. részben tünhetett fel. A film mozikba kerülése előtt sem bíztak a film sikerében. A 30 millió dollárba kerülő filmnek minimum 100 milliót kellett volna hoznia, hogy a Pixar és a Disney is kijöjjön nullszaldóra. Mondanom sem kell, hogy világsiker lett a filmből, amit még 2 rész követett. Az első rész bevétele elérte a 361,9 millió dollárt. A nézőknek tetszett a mesefilmek számítógéppel történő forradalmasítása és a kritikusok is oda voltak a filmért. A Toy story minden értelemben mérföldkőnek számított.

A Játékháború legnagyobb érdeme, hogy nem csak gyerekeknek szól, a filmet a felnőttek számára is élvezhetővé tették. Mint minden mesében ebben is benne van a kötelező tanulság a kicsik számára. Ez esetben a barátságról, mint kötelékről regél a film (tulajdonképpen mind a 3 rész). Az idősebb korosztály számára pedig az akció teheti vonzóvá a filmet. A jól eltalált karakterek, az ügyesen összerakott történet megint csak pluszt ad a filmhez. John Lasseter ügyesen lavírozik a műfajok között. Jól tudja, mikor kell benyomni egy poént, hogy oldja egy kissé a feszültséget, tudja, hogy mikor kell egy kis akcióval felpörgetni az eseményeket és a drámai részek is a helyükön vannak. A Toy story-t nem sok animációs filmnek sikerült eddig felülmúlnia (előljáróban annyit, hogy a két folytatásnak sikerült), de a Pixarban van potenciál, úgyhogy ez a bizonyos képzeletbeli léc még könnyen megugorható.

Értékelés: A trilógia leggyengébb darabja, de ennek ellenére is hibátlan. Woody és Buzz megmutatja, hogy milyen is az igazi barátság. 100%.